2013. augusztus 31., szombat

Mazsi - Váratlan véletlen

"Már akkor szerettelek mikor nem voltál más csak puszta gondolat és a csillagok hintették az égre képzelt mosolyodat.És egyszercsak megdobbant a szíved a szívem alatt és azóta a lelkemhez símítva magamban hordalak.


Avagy tudtam, csak nem sejtettem. :) Téma volt a harmadik, szerettük volna, halvány terveztük is, hogy ősszel nekiállunk (vagy legalábbis beszélünk róla, hogy mikor álljunk neki:P). Aztán május 23-án összebújtunk, utána meg ránéztem az okostelefonom csodanaptájára és jött a basszus-basszus-basszus (már szerda van). De hát ez még nem A NAP volt, csak kettővel előtte (csak ilyenkor már vigyázni szoktunk), így arra jutottunk, hogy "Még a Clinton is megúszta";) (Hippolyt új verzió) 

Folytattuk a szokott mederben az életet, az összebújásokat, immár vigyázva. De aztán egyre több gyanús körülmény is felmerült, hogy mi nem úsztuk meg. Próbáltam reménykedni, s az időjárásra fogni, az immár tipikusnak mondható tüneteimet: esti émelygés, gyakoribb pisilés, gyulladok meg érzés. Június 7-én két nappal piroska várt érkezése előtt, aztán megbeszéltük, hogy azért veszünk tesztet, ha most nem kell, kell majd később. Végülis elmaradt, másnap a reggeli bevásárlásnál vásároltuk meg. Két normál (25ös), meg egy 12,5-es, ami ugye már a menszi előtti 4. napon értékelhető eredményt ad. Rá is álltam a 12,5-esre…vizeletsugaras, na puff (utálom az ilyen fajtát). A nagy pisilési kényszerben, nem is jártam sikerrel, bizonyára nem sikerült 5másodpercre célirányba tartani. Sebaj, még a kontrollcsíkig sem jutott semmi, így hát gondoltam jó lesz a következő esetre, de akkor mártogatok. Mártogattam….három terhességem volt, de ennyire gyorsan és egyértelműen még nem kaptam eredményt. Basszus-basszus-basszus. Akartam harmadik gyereket, csak még nem most, jó lett volna megint legalább másfél év korkülönbség. Hát ezek szerint ebbe most nem volt beleszólásunk ilyen szempontból, a természet úgy gondolja elég érettek vagyunk a három gyerekhez…reméljük. 

Délután megmutattuk a szomszédasszonynak…hasonló sokkot kapott, mint mi. :P 

A becenéven ezúttal nem kellett sokat agyalni, mert Brigice már korábban Bogykánál feldobta, hogy nekünk tuti három lesz, mert a Zsebi-Bogyó-Mazsi triumvirátus milyen jól hangzik. Innen hát a Mazsi, mert megvettük. Nagyon reméljük, hogy Mazsi és nem Mazsik, mert az már brutál nagy szívás lenne:S 

Egyébként örülünk, csak még nem felhőtlenül, még nem látjuk teljesen a hogyant. Amúgy meg a népi hiedelmek szerint akár lány is lehet….meglátjuk mit ér a babona:P Ja, este még a sorsiróniájaként a mérlegen befigyel az utóbbi időszak legkisebb száma:P 

Június 9-én még mindig tart a sokkhatás. Próbálok optimista lenni, bevallom azért nem mindig sikerül (pirul). Azért mókázunk is, puffogtatjuk a kedvenc filmjeinkből a passzoló mondatokat :) (Még mindig előkerül a "Clinton is megúszta"-Hippolyt, "Vén lesipuskás" - Örömapa (innen még pár kissé átalakított mondat is:P)) 

Június 10-én KáeM határozottan kijelenti, hogy lány lesz (hova tovább talán lányok:S). Aztán tanakodjuk, hogy azért tényleg komoly véletlen ez, mert hogy minden olyat tettünk, amit nem javasolnak (kádfürdő forró vízben például), és hát nem a legveszélyesebb napon történt a történni való. De így kellett lennie:) Közben utánanéztünk első körben annak is, hogy mi is fog járni így nagycsaládosként. El is jutottunk a NOE-hoz. Beszéltem természetesen Herczegh-el, hogy kéne egy utro recept, nagyon gratulált, nagyon örült. Mókásan mondta, hogy nem vesztegettük az időnket. :) Intéztem 6hetes időpontot is hozzá. Megmondtuk a kabala-embereknek;) Illetve beszéltem a munkahelyemen a hr-rel is, hogy akkor a tgyás után lehet-e rögtön táppénz…lehet:D 

Apuka ugye lánynak várja, én nem tudom, nem is tippelnék, végülis teljesen mindegy, persze nyilván két fiú után különleges dolog lenne egy kislány (és hazugság lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy nem érezném valahol igazaságtalanságnak a sorstól, ha nem lány lenne - pirul), de meglátjuk. Vicces mondjuk, hogy fiúnév és ezzel kiszemelt keresztapuka van fix, lányban éppen aktuálisan ötlet sincs. 

Június 17. - Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell??? 
Hogy ennyire más ez a várandósság, a hormonok miatt, vagy a környezet(és társaság)- változás okozza, de nagyon érzékenyke vagyok. Réges-régen voltam ilyen, hogy gyakorlatilag mindenen bőghetnékem van és nem a meghatódós kicsit elérzékenyülős egy könnycseppet a szemem sarkában elmorzsolós verzió, hanem a megbántott, rosszul esős tényleg sírós, nehezen visszatarthatós :'( Nyilván nem tesz jót, sem Zsebi kiütésessége (és ezzel nyűgőssége), és a saját torokfájásom - az a minden nyelést meggondolok fajta - illetve időnként lázam sem. 

Másnapra aztán kiderült, hogy én sem torokfájok, csak így indult a kiütéses kórság. Hát ugye a várandós szervezet immunrendszere nem éppen toppos. Szerencsére gyorsan lefutott és hétfőre már alig maradt valami belőle (najó, azért még napokig hámlott a kezem, amikor a sebek felhólyagosodtak, a talpamról meg inkább ne is beszéljünk hámlás kérdéskörben). 



Június 24. - Már hat hetes elmúlt 
Tényleg ott van, egyenlőre egynek látszik (aka már csak egypetéjű ikrek lehetnek), dobog a szíve és csak picit nagyobb a koránál (6+2):) Tekintettel az előzményekre, a rutinosságra, meg hogy amúgy is folyamatosan kapcsolatban vagyunk a doktor úrral, csak 6 hét múlva találkozunk legközelebb. Ha van időm, intézek vérvételet, ha nem, akkor majd később. Közben Bogyka keresztanyukáját is beavattam, megkérve, hogy amíg mi Győrben süttetjük a hasunkat, legyen szíves és intézze a táppénzes papíromat:) Nagyon örült és biztosított róla, hogy őszre szeretne csatlakozni pocakosodásomhoz:D Egyenlőre ismét az a terv, hogy a nagyszabású bejelentés csak a 12. heti genetikai UH után ejtjük meg, de meglátjuk, hogy mennyire tudok titkolózni Anyósom előtt, akivel azért most együtt élünk. (Persze beszéltük, hogy annyira most nem nehéz titkolózni, mert hogy igazándiból fel sem merül bennük, hogy várandós lehetek, annyira mondtuk, hogy csak ősszel tervezünk egyáltalán valamit ezzel kapcsolatosan.) A bejelentéstől egyébként a Sógornőm szempontjából kicsit azért tartok, mert ő is szeretne második babát, a férje viszont eléggé elutasító ezzel kapcsolatosan, ha szóba kerül. S hát tudom, hogy milyen szar érzés, hogy másnak sikerült, ott van/lesz, miközben mi csak akarjuk. Mondjuk addig még (mind a bejelentésig, mind Mazsi megszületéséig) sok idő van, sok minden változhat.;) 


Június 27.-én este végülis bejelentettük Anyósomnak, gondolván, így azért könnyebb az együttélés nyáron, ha tudja, hogy bizonyos dologra mit és miért reagálok és miért úgy ahogy. Állítása szerint megérezte és nem érte meglepetésként, azért mi inkább olyannak éreztük a gratulációt, mint az Örömapa 2. vonatkozó jelentében:P (Lassan kénytelenek lesznek a kedves, lelkes olvasók megnézni a két filmet:P) Egyebekben sokat agyaltunk, hogy hogyan is jelentsük be, harmadiknál ez azért már nem annyira egyszerű. Az első kettőt ugye eleve a 12. hét után a genetikai uh videójával prezentáltuk, itt azért már kellett valami nagyobb durranás. Fonalat kapott Zsebinél, most is gondoltunk rá, nem kaptunk. Gondoltunk a klasszikus kiscipőre, de azt sem kaptunk olyat, ami tetszik. Végülis vettünk egy 0-0 ruhakollekciót, mert megtetszett, meg kapóra jött a Coca-cola kampánya: Baby feliratú dobozos kóla:D A ruhát megnézte, aranyos, de nem érette, mert ugye nem nézett azonnal a méretre, a kólát meg megköszönte, aztán felhívtuk figyelmét, hogy ez olyan névre szólós fajta, elforgatta és akkor jött az ominózus: G-r-a-t-u-l-á-l-o-k! Lánynévre (A Kismama alkalmazásban található A-betűn túl vagyunk, eredménytelenül, de jókat röhögve) és arra, hogy a család többi részének hogyan jelentjük be - természetesen a 12. heti genetikai uh után - egyenlőre nincs ötlet. Jah, persze a becenévnél rögtön asszociált Mazsi kutyusra, aki a Dédimamék hűséges társa volt pár évvel ezelőttig, mondtuk neki, hogy gondoltuk, hogy megkapjuk ezt majd, de nekünk akkor is és továbbra is tetszik Brigice ötlete, így Mazsi, Mazsi marad:D Amúgy ő is lánynak gondolja. 

Végülis július 4-én este hazatértünk kicsit a "nyaralásból", mert Bogykának tornája volt, Zsebet meg akartuk mutatni a gyerekorvosnak, aztán nekem is el kellett végre intézni a táppénzt, meg bevallom őrültes honvágyam is volt. 

Július 8-án sikerült a helyettes háziorvost elérni, délután tudtam eljutni hozzá. Nem mondom, hogy maradéktalanul kedves volt, de megoldotta a táppénzes gondomat, a papírokat már a saját dokimtól tudom átvenni (konkrétan nem én, mert én még akkor is Anyós vendégszeretetét élvezem). De micsoda érdekes véletlenek vannak, eltévedtem ugye ebbe a tőlünk távolabb lévő orvosi rendelőbe és megakadt a szemem egy hirdetésen, gyerekfelügyelettel kapcsolatosan. S a sors úgy hozta, hogy akkor eszerint találtunk olyan babysittert, aki időnként el tudja vállalni a gyerekeket….vállalja a hármat is…de erről majd egy másik bejegyzésben:) 

Július közepétől kezdtem el érezni a belső buborékokat, avagy az első mozdulatokat, nyilván még nem rúgja szét a ház oldalát, de azért jó érzés:)

Végülis egy hétre tértünk csak vissza a "nyaralás" színterére, aztán haza cuccoltunk. Így táppénzes papírokat már én intéztem és vittem be a munkahelyemre, a két fiúval együtt. Meglátogattuk a kollégáimat is, akik közül már volt aki tudta, volt aki nem, de mindenki kedvesen gratulált. :) Kabalabarátnőm M. mondta, hogy két ilyen csodás fiúcska után egyértelműen még egy fiúcska kell. A többiek nem tippeltek. 



Július 30-ra sikerült a védőnővel is időpontot egyeztetni, így még a szabadsága előtt begyűjtöttem a harmadik - és egyben utolsó - kiskönyvemet, ő meg megkaphatta a lemondó nyilatkozatot, mert természetesen továbbra sem akarunk visszacsatlakozni a védőnői rendszerbe. Aranyos volt, részben töltögetett, meg mondta, hogy hívjam nyugodtan, ha kérdésem van. És persze ő is gratulált. Az mókás volt, mert hogy kinek is postázza a lemondó nyilatkozat egy-egy példányát, azt lényegében én soroltam fel neki, amúgy meg nagy lelkesedésében a fiúkra szinte rá sem nézett…na pl. ezért sem látom értelmét a rendszernek. Közben szereztem beutalót első vérvételre is, hittem én, hogy még a héten meg lesz ez is, és a 12. hétre már tudom vinni a leleteket, de tévedtem, kisvárosunk laborja kissé le van terhelve, így csak jövő szerdán megyek. Eddig jövő hétre csupa orvosi időpont van: hétfőn 12. hetes itt-ott (Herczegh és Istenhegyi), kedden Bogykával ortopédiai sebészet, meg státusz mind a kettővel, szerdán meg akkor a vérvétel.



Elkészült az első és eddig egyetlen pocakfotó. Meg közben kitaláltam Sógornőmnek hogyan jelentjük be: készült Zsebinek (és készül elvileg Bogykának is) ez a szuper kis cipős keresztszemes. Hát gondoltam, veszek cérnát, meg megkapja kinyomtatva a képet…ha fiú akkor kék, ha lány akkor rózsaszín alappal…a cérnát is nyilván ennek megfelelően válogatom, csak figyelembe véve a már felhasznált színeket (Zsebnek kék van, Regina sötét rózsaszín, Bogyka zöld ha jól tudom). Már csak Anyuék és tesómék vannak hátra ötletelés szempontból:P

Valamelyik este, mikor már a sokadik pattanásomat nyomkodtam ki felmerült, hogy "A lányok ellopják anyjuk szépségét?" Mondjuk nálam szerintem nem sok ellopni való van:P De tény hogy egyik fiúval sem voltam eddig pattanásos. Reméljük hétfőn megtudjuk, hogy csak a remény (diadalmaskodott a tapasztalat felett) dolgozik bennunk vagy tényleg kislány Mazsi;) Meg még amiatt is van bennem némi lányos megérzés, mert iszonyatosan gyorsan elkezdtek rám pattogni a kilók. A fiúkkal eddigre még nem is nagyon híztam. Most meg már plusz 3 kilónál tartok. Mondjuk többet is eszem - lévén Zseb nem szeret egyedül enni, s ha csak mellé ülök, akkor simán megtöm:P


Augusztus 5. - Az igazság pillanata(i)
Reggel Herczeghnél kezdtünk, kissé elkéstünk mire mind a két fiút a megfelelő helyre logisztikáztuk (Zsebi bölcsibe ment egyet, Bogyka meg a keresztszüleit boldogította). De nem haragudtak ránk. Megbeszéltük, hogy még mindig látványosan jól viselem, mert baromi energikus vagyok….mondtuk, hogy na ez a látszat, lévén tegnap éjjel alig aludtunk valamit. De tényleg jól viselem. Próbálkozott a doktor úr egy hüvelyi uh-val, de nem jött össze, így mégis hasi verzióban ejtette meg a méréseket. Mindent rendben talált. (…..) Aztán jött a kíváncsiak vagyunk-e a nemére kérdés, mondtuk, hogy naná. Erre mondta, hogy meg fogjuk ölni, merthogy fiú. De megnyugtattuk, hogy életben maradhat, nincs semmi gond a kisfiúval sem, annak is nagyon örülünk. Bizonyára oka van, hogy nem jött össze kislány.;) Aztán még távozás előtt - mivel az állandó asszisztens szabadságon van - lehetőségünk volt a doktor úr feleségével is megismerkedni;) A két vizsgálat közötti szabadidőt - amit reggel még rengetegnek gondoltunk - némi nézelődéssel és reggelivel töltöttünk, és hamar rájöttünk, hogy nem is olyan sok ez az idő, ha a villamossín felújítással telepakolt városban kell közlekedni:P Azért korábban mentünk az Istenhegyire, hogy korábban végezhessünk, és minél előbb mehessünk a fiúkért…nem jött össze. Hiába érkeztünk az időpont előtt majd egy órával, több, mint három órát töltöttünk ott. S ezért még csak a megszokott profizmust sem kaptuk. Bátorfy doktor úr szabadságon volt, így Hajdú Krisztina doktornőhöz kaptunk időpontot. Nos a véremet a bejelentkezés után azonnal levették, UH-ra, meg a fixált időponthoz képest bő fél órával később jutottunk be. Mondjuk 10 perccel később már kint is voltunk….hogy úgy mondjam a doktornő nem helyezett hangsúlyt az elkápráztatásunkra. Gyorsan megmérte, amit meg kellett, hozzávetőlegesen 10 másodpercre átkapcsolt 3D-re, közölte, hogy nem fordul szembe és már nyomta is a törlőkendőt a hasamra. Az egész videó 7 perc lett, így bizton állíthatom, hogy jól éreztük, hogy le lettünk rázva. Értem én, hogy harmadik gyerek, meg hogy nem a szórakoztatásról szól, de azért Bogykánál Bátorfy - annak ellenére, hogy akkor ott is volt a tesó - mindent szépen elmondott, megmutatott és addig ügyeskedett, amíg befogta az arcát is. Nem dobott ki ennyire gyorsan. Doktornő csak tippelt a nemére, azt mondta, hogy ez ilyenkor még csak 80%, de ő is inkább fiúnak látja. Nos innentől még közel egy óra volt, mire megjelent a genetikus - és ez is úgy, hogy szóltam, hogy mégis mi van már - hogy 12 másodpercben elmondja a számokat, amiket magunk is el tudunk olvasni a papíron. Átadta a lapocskát és már köszönt is el. Perkáltunk, kértünk számlát, kértem időpontot 18. hetes uh-ra (Bárotfyhoz), majd sebtiben távoztunk. 


Augusztus 9-én meglátogattuk a győri csapatot. Hogy akkor immár hivatalossá tegyünk mindenki számára Mazsi létezését. Sógornőm időközben megint szalma lett, mert a Sógor újra külföldön dolgozik, így hát akkor nélküle. Készültem…nyomtatásban nem lett ennyire szép mint fent, mert a nyomtató nem akarta a keresztszemes betűt :( Kinyitotta, nem értette, vagyis azt hittem elsőre, hogy Bogykáéra célzás, de mondtuk, hogy nem. Meglepettnek tűnt (ahogy utólag beszéltük KáeMmel, valószínűleg nem vették komolyan, hogy lesz harmadik gyerekünk). (Ismét) Elmaradt a könnyes, meghatott összeborulás, sőt a gratuláció is. Pár pillanattal a bejelentés után, bevonult, feltételezem, hogy Sógornak üzenete meg a nagy hírt. Aztán később érdeklődött, hogy akkor most van-e videó, mert ugye eddig mindig volt. Megnézte a röpke műsort;) De ennyiben maradtunk:P

Hogy az én fel- és lemenőimhez mikor jutattjuk el a hírt - a hogyanra legalább már van ötlet - az még erősen kérdéses. De nyilván azt is be kell ütemezni valamikorra. 


Zsebi mellett esélytelen, hogy ne legyen kellően monitorozva a kistesó…megmutattuk neki a szívhang-hallgatót, azóta naponta többször is lefektet az ágyra és előadja a mókát:)

Egyeztettünk névügyben (mert az eredeti tervként szereplő fiúnév nem maradt magányosan), és akkor végülis eldőlt, hogy Mazsi - ha tényleg fiú - az Alex nevet kapja, s ezzel Bogykával közös keresztszülőket (félig, mert ugye Alex baba lenne teljesen hivatalosan, de tartok tőle, hogy ő másfél évesen még nem sokat fog fel a dologból:P). (Fiúnévnek versenyben volt még emellett a Szabolcs, Patrik és Viktor. Lánynévnek pedig Alexandra, Csilla és Vivien voltak versenyben…de hát ugye ez végülis tárgytalan - be kell vallanom, hogy valahol még mindig van bennem egy furcsa érzés, hogy mégsem fiú…persze lehet, hogy ez csak a remény:P)

Közben eldőlt az is, hogy az én családomat mikor tudjuk meglátogatni, így végülis nem sokára realtime-ra váltunk napló-ügyben.


Addig még esemény mindenképpen, hogy apuka a szabadságát beáldozta és megépítette a Mazsi-szobát (szerencsére a nappalink mérete megengedte, hogy leválasszunk belőle egy kicsi szobát…persze így már nem annyira tágas a tér, de azért még kényelmes és élhető maradt). Természetesen segédje is akadt a nagyobb testvérek személyében, mert nem ám csak Zsebi, de Bogyka is lelkesen vette ki részét a munkából:D Még nincs tökéletesen kész a szoba, de természetesen majd jövök a lakberendezős fotókkal is…valamikor:P


Augusztus 31. - Végzetesen hivatalos:P
Hosszas szervezés után végre mindenkinek alkalmas volt az időpont a családban. Az indok mondjuk ismét Zsebi születésnapja lett - bár én idén nem hangoztattam, hogy ezt megyünk megünnepelni, csak egy egyszerű látogatást emlegettem. Bátyámékhoz mentünk ezúttal nem a szülő házba (vicces, mert sem a bátyám, sem én nem laktunk sosem a jelenlegi szülő házban:P). Készültem apró ajándékkal a középiskolába induló unokaöcsinek, az általános iskolát kezdő unokahuginak és a családnak is:P Volt gratuláció mindenkitől, meg könnyes meghatódás a Sógornőm részéről, meg talán némi tanácstalanság a szüleimnél és persze a Máris??? kérdés is elhangzott :P A képet egyszerre kapta kézbe Anyu és Sógornőm…nyilván utóbbi értette meg előbb :) S végül este a facebookra is felkerült a hír...ehhez - ahogy látható - felhasználtam a KÉP-et is:) (Amúgy az ötletet loptam, csak másként valósítottam meg)