A gyerekek érdekeit szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy nyárra leköltözünk Anyósomhoz a Szigetközbe. Pünkösdkor előkészítettük a terepet, berendeztük a vendégszobát magunknak és a gyerekeknek is. Aztán az indulás kicsit csúszott, első körben Bogyka oltása miatt, aztán meg az árvíz miatt. De végülis Június 15. óta itt telnek a napok.
 |
| A terep kint és bent:D (Kint egy vihar utáni kép is) |
Kint folyamatosan alakul a szórakoztató és élményközpont, a kiszemelt mászóka csodáról immár háromszor csúsztunk le (ezúttal végleg, mert égi jelnek tekintettük a harmadik kört). A legnagyobb sztár persze a medence, de azért az udvar is szép helyezést ér el. Imádja kicsi és kicsit nagyobb is:)
Zsebi szeret kertészkedni, napi program a birkák meglátogatása és megetetése, illetve Banka (Blanka) néni pipijei és háp-hápjai is többszöri látogatás igényelnek (meg Palkó kutyus, meg a cica, aki nem egy barátságos, de azért Zsebnek simán hanyatt dobja magát:P), imádja a bokorról enni a málnát (lényegében három szomszédnál is engedélyünk van a legelésre) és eseténként csatak sárosra locsolni a kertet és persze magát:P A legkisebb inkább csak lesi a fákat, vagy tépkedi a fűszálakat, esetleg nagyokat hintázik, vagy pancsol. Nagyon szeret kint lenni. Kissé megkeserítik a kinti pillanatokat a szúnyogok, akik ugye az árvíz emlékét segítenek megőrizni. De igyekszünk tenni ellenük, s nem csak mi, mert folyamatos a repülős gyérítés is, ami szintén nagy sztár Zsebinél (bár néha megijed a nagyon alacsonyan repülő és ezért persze extra hangos gépmadártól.)
Bent kicsit keményebb a terep, mint otthon, mert ugye nem látunk rájuk folyamatosan - naja, kevés olyan adottságú lakás van, mint otthonunk - és egyelőre még azt sem látom, hogy eldöntötte a nagyobbik csemete, hogy hol is a legjobb játszani/kuckózni, szóval a benti időszakban azért látom rajta (egyenlőre legalábbis), hogy hiányzik neki az otthon, a megszokott. S persze hiányzik apa is, akit egész nap emleget, majd este skype-on két sziával elintéz, végül mikor megérkezik olyan boldogsággal fogad, hogy kiugrik a karomból APPPUKKKÁÁÁÁMMM csatakiáltással:D
Alapvetően jól elvagyunk, nyilván nehezebb, mint otthon apával, de Anyósom sokat segít. Próbálok kompenzálni némileg, hogy a takarítás, mosás-vasalás, főzés terhét legalább leveszem a válláról…avagy elfoglaltam a konyháját:P Rajta vagyunk a lomtalanításon is:) Zsebi pedig a kertészkedésben nagy "segítség";):P
UPDATE: Július 5-11 között kicsit haza látogattunk, hogy le tudjunk pár orvosi kört a csemetékkel, illetve felmerült az okok között is, hogy Anyósom is tudjon egyet pihenni, elvégre azért jópár éve egyedül él, mi meg most csapatostól rontottunk rá, gondoltuk egy hét alatt azért kicsit ki tud pihenni minket;)
Utólag már láttuk, hogy nem minden szempontból volt jó ötlet megszakítani a tartózkodást, mert hogy visszatérésünk után valahogy honvágyasabb lett mindenki. Zsebi extra sokat emlegette Jade cicáját, meg Szaszi barátját, bevallom én lényegében első pillanattól honvágyas voltam, de mondjuk ez nem fontos, elvégre ez a nyár nem rólam szólt. S Anyósomon sem láttuk, hogy tökéletesen sikerült kipihennie magát, azt meg nem éreztük jónak, hogy a terhére vagyunk és nem tud úgy haladni a munkájával ahogy akar, illetve nem tud úgy pihenni/élni ahogy az neki kényelmes. Ezért végülis úgy döntöttünk, hogy hazacuccolunk, s majd később még visszatérünk néhány hosszú hétvégére, hogy a kinti élmény centrum ne maradjon kihasználatlanul…bár gondolom azért Regina is használja a játékokat, ha arra jár;) Még belezsúfoltunk az utolsó pár napba egy bécsi mókusetetést, egy újabb játszóházat, de szombat este az indulásnál Zsebi már olyan szinten akart jönni, hogy folyamatosan mondogatta, hogy pakoljunk, menjünk Jade sziszához, induljunk….és természetesen egyetlen percet sem aludt hazafelé, mert itthon meg kellett ölelgetni a cicát:D
