Gumilabdák…

...avagy kéz-száj-lábfájásban nyomjuk. Alább a történet, de előbb a poén…készültünk gyógytornászhoz a fiúkkal, az időpont előtt mintegy fél órával hívott fel, hogy ne menjünk, mert úgy néz ki kéz-száj-lábfájásban szenvednek. Majd hív, ha túl vannak rajta….nem gondoltam, hogy a kórság telefonon is fertőz:P

De akkor a mi történetünk. Bogyka kedden reggelre pöttyös lett arcban, de volt már ilyen, patakokban folyik a nyála, meg is karmolhatta magát, hát nem aggódom, viszem oltásra. Doki néni ránéz, nem karmolás, de semmi extra, kenjek rá jódot, hogy ne fertőződjön el. Másnapra az egész teste pöttyös, étvágya végülis a nullára csökken, úgy kell megtömni. Csütörtökre sem múlik a dolog, így hát felhívtam a dokit, hogy jönnénk, mert B pöttyös, A-nak meg csipásodik a szeme. Mentünk délután, addigra Bogyka olyan pöttyös lett, mint a gumilabda. Nem tudott mit mondani, csak széttárta a karját és beutalt másnapra a Lászlóba (mert ha az oltástól van, akkor az jelentésköteles) a gyerek infektológiai ambulanciára. Zsebin is volt pár pötty már akkor, de azt a melegre fogtuk. 

Várakozásban kornyadozó pöttyös arc Bogyka

Így a nagy bölcsibe ment, a kicsivel a kórházba tepertünk péntek reggel. Érdekes túra volt. A célintézményt hamar megtaláltuk, s gyorsan olvastunk, miszerint kiütéses gyerekkel ne menjünk be…ezt az olvasást használta ki az utánunk érkező anyuka és gyorsan beelőzött (na pl. ilyenek miatt tart itt az ország, ahol). Sebaj, Apuka kint maradt a meglehetősen kókadozó, fáradt, ámde nem lázas deddel. Én becsekkoltam. Megdöbbentettem a pultban ülő hölgyet, hogy tudok olvasni, aztán kiürítették a várót, hogy bemehessünk, és bezártak az egyik vizsgálóba. Bő negyed óra múlva megjött a doki néni, majd átterelt a másik vizsgálóba (ekkor már nem ürítették a várót, ahogy később távozásunkkor sem), lévén ebben csonttá fagyott a windows…hiába no az egészségügy sem a régi már 10% vizsgálat, 90% adminisztráció. Szóval adminisztrált, még a terhességet is végigkérdezte (5 hónappal a szülés után, ennek már nem éreztem relevanciáját az adott betegség kapcsán, de mindegy), de aztán eljutottunk végre oda, hogy megvizsgálta a gyereket. Eddigre már lényegében az egész teste pöttyös volt, kissé más jellegű pöttyök a szája körül. Tenyerén-talpán nem volt semmi, mert hogy azt nagyon keresték, gondolván a kéz-láb-száj-betegségre. Vírusos kiütés lett a diagnózis. Kitessékelt és nagyjából 10 perccel később a leletet is megkaptuk: itassuk a gyereket, aztán majd elmúlik (meg menjünk vissza hétfőn, ezt lényegében már akkor tudtuk, hogy nem fogjuk megtenni.). 

Zsebi könyök hajlat

Zsebi kéz...a talpa rondább volt, de azt nem fotóztam

Délután mikor mentünk Zsebiért, már láttuk, hogy ő is menthetetlenül elkapta. Neki az arcán kevesebb volt, ellenben a vállai borzalmasan néztek ki. Gyors telefon Koósnak, azt mondta, hogy itassuk, adjuk fájdalomcsillapítót, aztán majd elmúlik. Na ennek fényében (meg annak, hogy Regina is pöttyös) döntöttünk mégis amellett, hogy nem halogatjuk tovább az indulást és megyünk nyaralni. Bogyka vasárnapra szépen alakult, halványodtak, eltűntek a pöttyök, visszatért az étvágya. Zseb ellenben nagyon szarul volt, alig akart a talpára lépni, ahol bőségesen megjelentek a pöttyök (a tenyerén is). Na meg is látogattuk mindjárt az ügyeletet (reméltem, hogy egész nyáron nem fogom megtudni merre van egyáltalán). Regina doki nénijét sikerült kifogni. Alaposan vizsgált, több sor diagnózist írt le, csupa kérdőjellel és tovább utalt az SBO-ra. Na itt gyorsan jött a doktor néni, nagyon kedves volt, ügyes, segítőkész és végre valaki, aki pontosan diagnosztizált. Kaptunk gyógyszert: fájdalomcsillapítás, helyi kezelés (frankó lila ecsetelő). Folyadék és idő, ez volt az ő tanácsa is (tökéletesen egyetértett Koós telefonos javaslataival). Meg, hogy reméli nem a beutaló orvos a háziorvosunk, mert akkor szegény mi….mondtuk, hogy kicsit sem. Aztán KáeM otthon előkapta gugli barátot és rögtön megtalálta a betegség pontos leírását, ami alapján baromira nem értjük, hogy miért volt ezt ennyire nehéz diagnosztizálni (Zsebinél, mert Bogykán tényleg nem voltak ennyire egyértelműek a tünetek). 

Kedd délelőtt a tenyerem

Sebaj múlt hétfő estére én is elkaptam. Persze ecseteltünk Zsebinek, meg nyomtuk a fájdalomcsillapítót (kórházi javallatra Cataflam cseppet, ami ugye kicsit durvább, mint a nurofen), aztán pancsoltunk a szuper tiszta (értsd klóros) medencében és láss csodát a pöttyök elkezdtek leszáradni. Nem mondom, hogy már tökéletesen pöttymentesek vagyunk, de alakul. Visszatért az étvágya, már nem nyűgös:) Bogykán nyoma sincs szinte már sehol, rajtam se sok van már, bár én nem is szedtem össze nagyon durván szerencsére.