Az oviban indult a móka. Már lehettek halvány sejtéseim a versekről, dalokról, mert azért itthon is előadta néha ;) De persze nagy totálban azért más a hatás (nem mintha megelöző este nem bőgtem volna el magam, amikor első ízben hallottam tőle teljes egészében az első versikét:P). Nem csoportos előadás volt, csak egyéni köszöntések, amit tavaly már volt alkalmunk megismerni a bölcsiben…ott egyébként nem volt igazán siker. Itt behívták anyukát (esetünkben apukát is), leültették a kis székre (apuka videós módba kapcsolt) és már nyomatta is a csemete a verseket/dalokat/köszöntést. Az egyéni köszöntés itt és most annyira cuki volt, mert a csoport többi fiú csemetéje elvonult játszani (néhol sajnos hangoskodni…az óvónéni többszöri szólása ellenére is), de a lányok mind ott maradtak és félkörben ülve kvázi vokálként erősítették a szólózó kis pajtásuk műsorát. Szuper szép és nagyon megható volt. *meghatódott anyuka*
Ha esetleg a videó nem adná kellően vissza, meg úgy magamnak is emlékeztetőül a versek és dalok, amik elhangzottak:
„Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Anyukám szeretlek”
/A kincsem helyett Zsebi néha fiamat mond;)/
„Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka.
Átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,
ölelj, vigyázz, sokáig rám.”
„Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok.
Szüleim kertjében most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.”
„Ültem ringó kis ladikon.
Úszott három rózsaszirom.
Az egyik az apué,
a másik az anyué,
harmadik a nincs.”
„Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára,
illatosan!
Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok:
légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!”
