Bogyka elhúzodó köhögése miatt arra jutottunk, hogy nézessük meg egy szakemberrel is. Kedvenc házi gyermekorvosunk alias Koós Márta három helyet ajánlott tb alapon. A legtávolabbi volt a Svábhegyi Gyógyintézet, de ezt mondta legjobbnak. Ott pedig Lengyel Tünde doktornőt ajánlotta, de egyrészt mondta, hogy senkire nem volt még panasz, másrészt meg jelezte, hogy baromi nehéz lesz időpontot kapni.
 |
| Várakozás - folyosó:P |
Csütörtökön beszéltünk Koóssal, hétfőn telefonáltam és szerdára már volt is időpontom, amit aztán le mondjuk kedden reggel lemondtak, mondván közbejött valami a doktornőnek, de ajánlottak fel új időpontokat. Végülis a maira esett a választás. 11:30-ra volt elméletben időpontunk. Az intézmény maga mondjuk jó helyen van…parkolni persze teljesen esélytelen a közvetlen közelében, ellenben 10 perc sétára (gyerekkel a karomon lajhár tempóban) ingyen és bérmentve sikerült kényelmes helyet találnom (az a fajta női sofőr vagyok, aki úgy általában tud vezetni - többen állítják, nem csak én:P - de parkolni nagyon utálok). Mivel nem ismertem a helyet nem mertem bevállalni a babakocsit…alapvetően megoldható lett volna, de tekintettel a váró és a folyosó szűkösségére kevésbé praktikus, így végülis jó döntés volt a karon cipelés.
 |
| A látszat csal...éppen sakálban nyomta;) |
Szóval épületbe be, emeletre fel (van lift!), aztán bejelentkezés. Adatok diktálása, vicces félkezes aláírás, aztán mondták, hogy melyik ajtót célozzuk meg, mert majd onnan szólítanak. Megcéloztuk. Alul méretezett (székek ügyében legalábbis nagyon) várón keresztül haladva felfedezhettük, hogy a célajtó egy elég szűk folyosóról nyílik, ahol mondjuk székből egy gyereksámli állt rendelkezésre…ami éppen foglalt volt. Sebaj, éljen a rutin és az évek alapon guggolásban levetkőztettem a törpét (meg persze magamat is), majd reménykedve elnyomtam egy mosolyt, mikor is a foursquerbe bejelentkezve azt írták, hogy másfél óra várakozás tuti, ellenben a mi papírjainkat éppen akkor vitték be, s egy páciens éppen akkor jött ki….korai volt az öröm, nagyon korai. Az időponthoz képest mintegy bő fél órával jutottunk be később…ami mondjuk nem gáz, csak éppen egy éppen járást tanulgató csemetével nem annyira vicces.
Várakozás közben azért voltak megvilágosodások, hogy azért hosszú a várakozás, mert a legtöbben több ajtót is megjárnak (némelyiket többször is), mire valóban végeznek. Aztán mire beértünk újabb megvilágosodás ért, miszerint a doktornő egyedül csinál mindent, nincs asszisztens. Tekintettel arra, hogy újak voltunk a kályhától indultunk, avagy terhesség-szülés-szoptatás…miegymás. Aztán vizsgálat, amit Bogyka vigyorogva tűrt. Majd egy orrszívás, amit ordítással jutalmazott. Aztán ismét beszélgettünk, majd átküldtek egy másik ajtóhoz, hogy ott majd oktatás (babyhaler), meg véroxigénmérés. Újabb kör várakozás, aztán próbálkozás a véroxigénszint méréssel…gyenge siker. Majd oktatás anyukának - kb. mintha debil lennék, de persze jót akartak, szóval értékelem a szándékot - aztán kitessékeltek, hogy majd mehetünk vissza a doki nénihez. Újabb várakozás, ezalatt már komoly küzdelem volt ébren tartani a kis embert. Kaptunk leletet, amit még kicsit átbeszéltünk, aztán távoztunk. Nem akart ajtóstól rontani a házban, így nem rendelt el allergia vizsgálatot, főleg nem tükrözést. Igazából érdemi dolgot nem talált az alap vizsgálattal, nagy újdonságot nem mondott, nem látja aggasztónak a helyzetet, ahogy az a leleten is látható :) Hurrá, hurrá. Két hónap múlva kontroll.
 |
| Félig alszik:P |
Ugyan az időpontokat nem tartják, és a váró sem a legoptimálisabb, de alapvetően nem volt semmi gond az intézménnyel, tisztaság volt, játékok, Bogyó és Babóca a tv-ben, akvárium, mosdók, tágas szép rendelők, kedvesség mindenkinél. A doktornő pedig maga a megtestesült bűbáj. Persze odáig is volt Bogykától - azért nem a 10 hónapos az átlagos páciens. ;)
