Bonyhád és az anyuka (alias én) szülei és testvére, na és annak családja lettek a harmadik felvonás mellékszereplői. A főszereplő természetesen ismét az ünnepelt lett.
 |
| Az ünnepelt és Rózsi mama keze:) |
Itt nem volt naturista buli, a hely nem éppen megfelelő hozzá…sokadszorra kellett megállapítanom, hogy a szüleim jelenlegi háza nem éppen gyerekbarát (nyugdíjas barátnak sem mondanám:P).
 |
| Videózunk Rózsi mamával |
11 körül érkeztünk, Zsebi kicsit megszeppent a hirtelen ráirányuló figyelemtől, így bújt belém, vagy az apjába, de aztán pár perc alatt feloldódott és már el is volt a nagyszüleivel. (A bátyámék, szokásukhoz híven később érkeztek…már-már művészetté fejlesztették - hogy ugyan jóval közelebbről jönnek, mint mi - hogy utánunk fussanak be:P) Sebaj, én nekiálltam az ebédben vállalt szerepemnek, Zsebi meg elment megcsodálni az állatseregletet. Aztán befutottak a későn érkezők: Bátyám, Sógornőm, Isti és Tami. Újabb rajongók az ünnepeltnek.
 |
| Stefi papával és Tamival, no meg egy új játékkal |
Hamar elkészültünk az ebéddel és ezzel el is jutottunk Zsebi kidőléséhez, eleve csoda volt, hogy eddig bírta. Kicsit paráztam az alvástól: idegen hely, no kiságy, no meg más klíma. Apuka vállalta magára az altatást és őrzést, míg mi a családdal megebédeltünk. Aztán a nyikorgó lépcsők és a nyugtalanul alvó Zsebi miatt elvetettük a későbbi cserét. Kicsit több, mint egy órát tudott aludni a kis herceg, ami nem is annyira rossz.
 |
| Cunami előtt;) |
Utána jött a játék, móka és kacagás, rengeteg felfedeznivaló akadt. Aztán jött az ünneplés. Első körben az ajándékok (borítékok;), amiket persze kóstolási próbának vetett alá az ünnepelt. Aztán a torta, ami kicsit cunami jellegű lett…avagy a tortának álcázott tiramisu kifejezetten rosszul viselte az utazást, bár láttam (na jó alkottam) már rosszabbat is:P A lényeg, hogy Zsebinek nagyon tetszett a tűzijáték, bár ezúttal is kihagyta a turkálást, finoman egy ujjal nyúlt csak bele a tortába, aztán már mással is volt elfoglalva.
Négy körülre terveztük a haza indulást, picivel előbb sikerült, bár már kellően ki is fáradt és meg is éhezett az ünnepelt. Hazafelé betolt egy jó adag kaját, aztán jól nem aludt el….kifejezetten nehéz és fárasztó utunk volt, mivel igyekeztünk mindenféle eszközzel szórakoztatni, hogy ne hisztizze és üvöltse végig az utat. (nincs baja alapvetően az utazással, de azért közel két órán át nem annyira élmény neki lekötözve lenni, hiába no mozgékony baba…mit baba, kisember.) Itthon lelkesen vetette bele magát a játékba és a kipakolásban is segédkezett, egészen addig, amíg meg nem találta a reggeliről maradt sajtos-tökmagos zsemléket….avagy bemutatkozott a Ludwig pékség új reklámarca:)
 |
| Ott a tűzijáték:) |
Itt is még egyszer köszönjük az ünneplést és az ajándékokat.
